1024

Kicsit frusztrált vagyok. A korábbi gépemen 15″-on 1400×1050-es felbontás mellett dolgoztam. Elfáradt a szemem. Kicsi volt minden. Mondjuk el is fértem, de gyenge volt a fényereje is, szóval nem tetszett.
Az új notebook-on tudatosan 1024×768-as felbontást válsztottam. Gondoltam a szemem mégiscsak fontosabb. Aztán baromira bosszant, hogy nem férek el. És minden ikon olyan bumfordi. És még a ClearType is borzasztó. És és és… Meg szeretném már szokni…
Mondjuk maga a gép is zavar. Egy notebook mellett nem lehet egészségesen dolgozni, mert ha normálisan ülök, akkor a fejemet kell túlságosan előre billentenem. Kell egy külső moncsi. Itthonra legalább. Vagy gyakrabban kell tornáznom. Persze a hordozhatóságot meg élvezem.
Olyan ez mint a város. Megdöglünk benne a szagától, a zsúfoltságától, attól, hogy olyan amilyen. De mégis itt vagyunk. Mindenkinek van valami oka. De az mindegy. A lényeg, hogy itt.
Kicsit frusztrált vagyok.